Kor: kb.45 éves
Neme: Nő
Helyszín: Iskola
Körülmény: Tanári
Nyárlőrincen 1990 szeptembere óta tanárkodom. Egy
Jász- Nagykun Szolnok megyei kisvárosban születtem, majd Kecskemétre kerültem.
A városban töltött évek alatt jöttem rá arra, hogy a város légköre nem tudja
nekem megadni a valahová tartozás, a kötődés érzését. Számomra fontosak voltak
a személyes kapcsolatok, de ott idegennek éreztem magam a sok idegen arc
között. Nyárlőrincre véletlenül kerültem, itt találtam meg életem első
munkahelyét. Nagy szeretettel fogadták a munkatársaim, már az első napokról is
kellemes élményekre emlékszem vissza. Fokozatosan jöttem rá, hogy milyen
összetartó közösség ez. Addigi lakhelyeimen nem tapasztaltam azt, hogy őrzik a
hagyományokat, bizonyos népszokásokat. Nem volt részem addig megható, közös
ünnepléseken, legyen az vallási ünnep, vagy más jellegű megemlékezés.
Teljesen új dolog volt számomra, hogy kevés
szabadidejükben az emberek összefognak. Jótékonysági bálokat szerveznek azért, hogy
gyermekeinknek, unokáinknak jobb körülményeket teremtsenek, hogy az óvoda, vagy
az iskola eszközterét gyarapítsák. S mindent önzetlenül, időt, energiát nem
kímélnek. Úgy tapasztaltam, hogy segítségnek szorulók tudnak kihez fordulni,
lehetőségekhez képest megoldást keresnek a problémáikra rokonok, barátok, szervezte.
Remélem, hogy befogadtak maguk közé, ahogy én is magamévá tettem szokásaikat, értékredjüket.
Szüleim kissé irigykedve hallgatják beszámolóimat, és örülnek annak, hogy
Nyárlőrincen itthon vagyok.
Sziasztok! Nagyon tetszettek az interjúk igazán hasznosak és érdekesek! :)
VálaszTörlés