A település
első templomát még valószínűleg az Árpád-kor végén emelték, a 13-14. század
fordulóján már állott. Döngölt agyagalapozásra téglából épített falú,
félköríves szentélyű, kisméretű templom volt.

A gótikus templom
szentélyének északi feléhez a 15. században vagy a 16. század elején
négyszögletes sekrestyét építettek. A templombelső terét egykor fél oszlopok
tagolták és színes falfestés díszítette. A templomot kőből épített kerítőfal
vette körül, ez a terület egyben a falu temetője, az itt élők végső nyughelye
volt. A templom pusztulása az 1680-as években indult meg, romjai a 19. század végéig
álltak. A 19. században több rajz készült a romokról. Ekkortájt még több az óta
elbontott vagy beépített templomrom is volt a környéken (Borbás, Szentkirály)

Az
ásatás során előkerült falmaradványok újabb adatokkal bővítették a Duna-Tisza
közi középkori egyházi építészetére vonatkozó ismereteinket. A rom jelentőségét
az is jelzi, hogy a Mizsei templomok után a megye harmadik megmaradt középkori
templommaradványa. A templom-rom fokozott védelme lehetőséget ad a település
múltjának méltó ápolására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése